A Szentháromság temető rövid története
A Szentháromság temető több, mint 200 éven át volt a város katolikus temetője, mégis napjainkra nagyon kevés információ érhető el róla. A temető történetével foglalkozó kiadványok közül az eddig legteljesebb munka Juhász István Kecskemét város temetői című műve. Az alábbi leírás elsősorban erre a forrásra támaszkodik.
A temető nevét az 1721-22 (más források szerint 1709-10) körül épült Szentháromság-kápolnáról kapta.
Megnyitásának közvetlen oka az 1739-40-es pestisjárvány volt, amelyben 6000 fő, azaz a korabeli lakosság harmada esett áldozatul, ennek állít emléket a színház mellett található Szentháromság szobor. A járványt követően a temetőt, egészségügyi okok miatt 30 évre lezárták. Érdemes megfigyelni, hogy a temető a város határától viszonylag távol helyezkedett el, ezt bizonyítja Kecskemét térképe az 1700-as évek végén.
1778-ban a Helytartótanács rendelete értelmében lezárták a város belső temetőit, és ismét megnyitották a Szentháromság temetőt. Az elkövetkezendő 100 évben kétszer került sor a sírkert területének bővítésére, először 1815-16-ban, majd 1865-ben.
A XIX. század végén alakult ki a temető ma ismert „központja”, 1886-ban épült meg a ravatalozó, majd 1894-ben a Kálvária, és a Ferenczi-mauzóleum. Korábban a Szentháromság-kápolna környéke volt a temető építészeti súlypontja. 1904-ben épült fel a Balatoni Farkas kápolna. A korabeli temetőtérkép az 1923-as állapotot mutatja. A térkép szokatlan tájolású, de megfigyelhető a temető utcaszerkezete.
1925-27 között építették meg a betonoszlopos kerítést, ami mára csak a Küküllő és az Ipoly utcán figyelhető meg.1927-re készült el a mai Rávágy tér környékén az első világháborús temető, ezt 1939-re kiegészült Imre Gábor szobrával. A sírok elkészítésére a Rosenbaum cég és Merász József közösen kapott megrendelést.
A város 1929-es térképén megfigyelhető, hogy részben a Küküllő utca baloldalának beépülése, és a Máriavárosi vasútvonal megépülte miatt a temető további bővítése lehetetlenné vált.
1925-27 között építették meg a betonoszlopos kerítést, ami mára csak a Küküllő és az Ipoly utcán figyelhető meg.1927-re készült el a mai Rávágy tér környékén az első világháborús temető, ezt 1939-re kiegészült Imre Gábor szobrával. A sírok elkészítésére a Rosenbaum cég és Merász József közösen kapott megrendelést.
A város 1929-es térképén megfigyelhető, hogy részben a Küküllő utca baloldalának beépülése, és a Máriavárosi vasútvonal megépülte miatt a temető további bővítése lehetetlenné vált.
A másidik ötéves terv keretein belül indult be Kecskeméten a leninvárosi lakótelep (ma Árpádváros) építése, melynek alapkövét 1961 március 21-én helyezték el a Rávágy téren. A program során beépítették a temetkezési célra nem használt lapos területet, a mai Szabó Kálmán utcát, valamint exhumálák az Árpád körút és a Mátis Kálmán utca közötti részen lévő sírokat. Az exhumálást 1962 június 5-én kezdték meg, és 2500 sírt bontottak meg. Az építkezés során bontották le a temető északi kerítését, és a Rávágy téri kaput. A Rávágy téren a Küküllő utcai kapuhoz hasonló kovácsoltvas kapu állt, amely ma a piarista rendház gazdasági bejárataként tekinthető meg. A temető területének változását jól mutatja a Leninváros légifelvétele, a temető területe 1961 óta durván felére csökkent.
1964 május 1-jén nyitották meg a ma ismert köztemetőt, és a lezárt Szentháromság temetőből ide helyezték át a város híres szülötteit: Katona Józsefet, Mathiász Jánost, Hajagos Illést, Kada Eleket, Hornyik Jánost, és Horváth Dömét.
1985-ben itt épült meg a árpádvárosi víztorony.
A Szentháromság kápolna körbeépült, 1967 és 69 között teljesen felújították, és 1996-ig fiókkönyvtárként üzmelt, azóta üresen áll.
1964 május 1-jén nyitották meg a ma ismert köztemetőt, és a lezárt Szentháromság temetőből ide helyezték át a város híres szülötteit: Katona Józsefet, Mathiász Jánost, Hajagos Illést, Kada Eleket, Hornyik Jánost, és Horváth Dömét.
1985-ben itt épült meg a árpádvárosi víztorony.
A Szentháromság kápolna körbeépült, 1967 és 69 között teljesen felújították, és 1996-ig fiókkönyvtárként üzmelt, azóta üresen áll.
2007-ben hála a A Magyar Nemzetőrök Országos Szövetsége Bács-Kiskun megyei szervezeteinek, valamint a Történelmi Vitézi Rend önkénteseinek megújultak az első világháborús hősi sírok, 2009-ben pedig civil kezdeményezésre felvetődött a kálvária rendbehozatala.