Szentháromság temető

Megnyitásának közvetlen oka az 1739–40-es pestisjárvány volt, amelyben 6000 fő, azaz a korabeli lakosság harmada esett áldozatul, ennek állít emléket a színház mellett található Szentháromság szobor. A járványt követően a temetőt, egészségügyi okok miatt 30 évre lezárták. A temető a város határától viszonylag távol helyezkedett el.

1778-ban a Helytartótanács rendelete értelmében lezárták a város belső temetőit, és ismét megnyitották a Szentháromság temetőt. Az elkövetkezendő 100 évben kétszer került sor a sírkert területének bővítésére, először 1815–16-ban, majd 1865-ben.

A XIX. század végén alakult ki a temető ma ismert „központja”, 1886-ban épült meg a ravatalozó, majd 1894-ben a Kálvária, és a Ferenczi-mauzóleum. Korábban a Szentháromság-kápolna környéke volt a temető építészeti súlypontja. 1904-ben épült fel a Balatoni Farkas kápolna.

1925–27 között építették meg a betonoszlopos kerítést, ami mára csak a Küküllő és az Ipoly utcán figyelhető meg. 1927-re készült el a mai Rávágy tér környékén az első világháborús temető, ezt 1939-re egészítették ki Imre Gábor szobrával. A sírok elkészítésére a Rosenbaum cég és Merász József közösen kapott megrendelést.

A város 1929-es térképe szerint a Küküllő utca bal oldalának beépülése és a máriavárosi vasútvonal megépülése miatt a temető további bővítése lehetetlenné vált.

A második ötéves terv keretein belül indult be Kecskeméten a leninvárosi lakótelep (ma Árpádváros) építése, melynek alapkövét 1961. március 21-én helyezték el a Rávágy téren. A program során beépítették a temetkezési célra nem használt lapos területet, a mai Szabó Kálmán utcát, valamint exhumálták az Árpád körút és a Mátis Kálmán utca közötti részen lévő sírokat. Az exhumálást 1962. június 5-én kezdték meg, és 2500 sírt bontottak meg. Az építkezés során bontották le a temető északi kerítését, és a Rávágy téri kaput. A Rávágy téren a Küküllő utcai kapuhoz hasonló kovácsoltvas kapu állt, amely ma a piarista rendház gazdasági bejárataként tekinthető meg. A temető területe 1961 óta durván a felére csökkent.

1964. május 1-jén nyitották meg a ma ismert köztemetőt, és a lezárt Szentháromság temetőből ide helyezték át a város híres szülötteit: Katona Józsefet, Mathiász Jánost, Hajagos Illést, Kada Eleket, Hornyik Jánost, és Horváth Dömét.

1985-ben itt épült meg az árpádvárosi víztorony.

A Szentháromság kápolna körbeépült, 1967 és 1969 között teljesen felújították, és 1996-ig fiókkönyvtárként üzemelt, azóta üresen áll.

2007-ben a Magyar Nemzetőrök Országos Szövetsége Bács-Kiskun megyei szervezeteinek és a Történelmi Vitézi Rend önkénteseinek köszönhetően megújultak az első világháborús hősi sírok; 2009-ben civil kezdeményezésre felvetődött a Kálvária rendbehozatala.